Köveskál nevét tartalmazó oklevelek, illetve azok átiratai maradtak fent az Árpád-háziak idejéből, egészen pontosan Fenenna királyné nevéhez kötődően 1291-1292-ből.
A magyar királyok és királynők, királynék sorának egyik kevésbé ismert tagja Fenenna királyné, aki lengyel hercegnőből lett Magyarország királynéja 1290-től III. András király feleségeként. Egyetlen gyermekük született, egy kislány, Árpád-házi Boldog Erzsébet, aki az Árpád-ház utolsó férfiági sarja lett. Mindössze hároméves volt a kislány, mikor a 19 esztendős édesanyja meghalt Budán 1295-ben.
Az Árpád-ház és maga a királyság intézménye nehézségekkel nézett szembe, mikor III. András trónra került: noha kétségbe vonták származását (úgy vélték, anyja a szeretőjétől, II. András egyik főurától esett teherbe), ám Kun László halálakor mind a főurak, mind az egyház és a nemesség politikai bábnak szánva egységesen kiállt mellette. 1290-ben Bécsben volt még hadifogságban, de Székesfehérvárra szöktették és ott megkoronázták. Ez már egy újféle koronázás volt, ugyanis a leendő királynak fel kellett esküdnie arra, hogy az egyház hű fia lesz, megvédi az országot a rablóktól és gyújtogatóktól, visszafoglalja elfoglalt részeit és gyarapítja is Magyarországot.
Okleveleink keletkezésének idején az ország jelentős részén valójában nem a király, hanem az adott terület óriási földekkel bíró főúrak kezében volt a hatalom. Nem csak királyként viselkedtek, hanem akár háborút is folytattak saját királyuk ellen, valamint voltak, akik önálló külpolitikát is folytattak. Ebben az időszakban a várak ötöde volt csak királyi kézen. Ebben a hányattatott időben vette feleségül III. András a lengyel Fenenna hercegnőt, akinek apja szintén száműzetésben élt, így onnan sem számíthatott a király segítségre, kénytelen volt a klérus és a nemesség támogatásában bízni a főurakkal szemben. 1290-ben, Óbudán tartottak országgyűlést, melyen „III. András első törvénykönyvét” kihirdetve a főurak ellen szólt és megerősítette az egyház és a nemesség jogait, birtokadományok felülvizsgálatát rendelte el. Egy évvel később újra kiadta az óbudai végzéseket, itt már a „nemesi módra viselkedő” erdélyi szász vezető réteget is a nemességgel azonos szintre emelte.
Fenenna királyné tudomásunk szerint nem játszott különösebb szerepet az uralkodásban, az oklevelek tartalma is a különböző rangi emelkedésekről szól. A királyné kancellárja volt Rád (nembeli) Benedek püspök, aki az alábbi oklevelek jegyzője is. Előéletéről nem lehet tudni, III. András hűséges híve volt, püspöksége első éveiben a papjaival pereskedett, illetve sok panasz érkezett ellene a tizedek jogtalan eltulajdonítása miatt.
U 401 / KÖVESKÁL 1
DIPLOMATIKAI FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Magyarország • Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár • Oklevelek (U 401)
Az oklevél tartalma:
1291. október 18. Veszprém
Benedek veszprémi püspök, királynéi kancellár megfontolva Miklós fiainak: Marton, Illés és Márk Köveskál falubeli jobbágyainak a szolgálatait, amit neki, elődeinek és a veszprémi egyháznak hűségesen teljesítettek, kárpótlásul és azért, hogy példájuk másokat is hasonlókra bátorítson, a veszprémi kanonokok (fratres) es a veszprémi egyház nemes jobbágyainak a kérésére őket és fiaikat, úgymint Márton fiait: Csabát és Lukácsot, valamint Illés fia Jánost atyai és önzetlen jóindulattal a harcoló nemes jobbágyok sorába fogadja.
U 401 / KÖVESKÁL 2
DIPLOMATIKAI FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Magyarország • Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár • Oklevelek (U 401)
Az oklevél tartalma:
1292. februar 13. Veszprem
Benedek veszprémi püspök, királynéi kancellár, megfontolva Germanus fiai: Demeter, Lőrinc és Péter, valamint János fiai: Mihály és Iváncs, Chamas fia Sebestyén, Péter fia Lukács, Petrus fiai: Flórián és Gál, Maradék fiai: Péter és Pál, Metke fiai: Urbán, Salamon és Mátyás, Lodomér fiai: Thyba és Tódor, Vasas fiai: Pál, István, Péter és Benedek, Köveskál falubeli jobbágyaiknak a szolgálatait, amit neki, elődeinek és a veszprémi egyháznak hűségesen teljesítettek, kárpótlásul és azért, hogy példájuk másokat is hasonlókra bátorítson, a veszprémi kanonokok (fratres) egyetértésével és a veszprémi egyház nemes jobbágyaiknak a kérésére őket örököseikkel és azok utódaival együtt atyai és önzetlen jóindulattal a harcoló nemes jobbágyok sorába fogadja.
Az egyházi jobbágyok fő küldetése a katonáskodás volt, ez volt a kiemelkedési lehetőség a jobbágyok közül. Maga a kifejezés is a XIII. században jelent meg, a leggyakoribb eset az egyházi jobbágyok nemes jobbágyokká történő emelkedése volt. Egyenes ágon öröklődő földbirtokot jelentett a környékünkön, a katonai kötelezettségért cserébe az egyháztól kaptak birtokot a nemes jobbágyok, mikor kitöltötték szolgálati idejüket. A birtoklás alapja az egyházhoz való hűség volt, ennek sérülése esetén a birtok visszaszállt az egyházra. Ha valaki örökös nélkül hunyt el, a birtokot általában újraosztották más nemes jobbágyok között. Lehetőség volt a birtokok értékesítésére is bizonyos esetekben.
Irodalomjegyzék
Az oklevelek leiratai: Solymosi László: Az Árpád-kori veszprémi püspökök oklevelei (Budapest, 2021)